A korund kristályok – közismertebb nevükön a vörös rubin, és a zafír, ahogy az összes többi színű korund kristályt nevezzük, a Mohs-skálán 9-es keménységűek, vagyis a gyémánt után a 2. legkeményebb és így legkeresettebb drágakövek a Földön.

Sri Lanka az ősidők óta híres búzakék zafírjairól. Az a tény, hogy a világ első, második és harmadik legnagyobb és leghíresebb kék zafírját is a szigeten találták, elárul valamit az ország drágakőlelőhelyeinek gazdagságáról. De mi lehet az oka ennek a bőségnek?

A manapság talált drágakövek talán 500 millió évvel ezelőtt születtek a földkéregben. A kéreg alatti magma szilikát-olvadék, melynek hőmérséklete több, mint 1500°. Ez a hőfok a kéreg közelében alacsonyabb, s a hőmérséklet-különbség mozgásban tartja a magmát, óriási nyomást hozva létre. A nyomás hatására a magma benyomul a kéreg repedéseibe, ahol alacsonyabb hőmérséklet uralkodik.

Ahhoz azonban, hogy kristályok szülessenek, még nem elég a megfelelő nyomás és hőmérséklet. A kristályosodás folyamata évezredekig tartó, rendkívül lassú folyamat, s eközben végig stabil, állandó – vagyis változatlan környezetre van szükségük. Ez idő alatt a tömegpontok (atomok és ionok) ritmikusan ismétlődő kapcsolatokat hoznak létre, egymástól egyenlő távolságban lévő pontokban. Ez a ritmikus ismétlődés térbeli, tehát minél hosszabb ideig állandóak a körülmények, annál nagyobb kristályok születnek.

A hihetetlenül változatos kristályformák összességükben mégis mindössze hét típusba oszthatók – a hét mértani alakzatnak megfelelően. A zafír például hexagonális bipiramis kristályszerkezetben fordul elő.

A földi kristályokat eredetük szerint három csoportba sorolják, ennek megfelelően beszélünk magmás, üledékes és átalakult kőzetekről. A magmás kőzetek, mint például a gyémánt, olyan hőmérsékleten alakulnak ki, ahol a kőzetek megolvadnak és a magma részévé válnak. Az üledékes kőzetek évmilliók alatt alakulnak ki a diagenezisnek nevezett folyamat során, mikor a felső rétegek nyomása és a Föld belsejének hője az üledékrétegeket szilárd kőzetekké alakítja.  Az átalakuló kőzetek, mint amilyenek a korund kristályok is, akkor alakulnak ki, amikor egy „anyakőzet”, ami lehet bármely fajta kőzet, új hőmérsékleti-, és nyomásviszonyok közé kerül.

A legbámulatosabb tény, hogy a földben lévő kristályok folyamatosan átalakulnak, egyik kőzettípusból a másikba. A köveknek ezt a folyamatos változását el is nevezték, ez a „Nagy Kőciklus”. Vagyis az ásványoknak, kristályoknak ugyanúgy van életciklusuk, csak mérhetetlenül hosszabb!

A diagram ezt a ciklust ábrázolja:

http://volcano.oregonstate.edu/metamorphic-rocks-lesson-14

Földünkön a korund eloszlása olyan geo dinamikus folyamatokkal van kapcsolatban, mint az ütközések, törések vagy a lemezek lesüllyedése. Sri Lankán a föltörténetben ismert mindhárom nagy zafírképződési folyamat jelen volt: 

• A pán-afrikai hegységképződés (750 - 450 millió évvel ezelőtt), ami elsődleges drágakőlelőhelyeket hozott létre Afrikában, Indiában, Madagaszkáron és Sri Lankán. Az e három helyen található korundok jelentős része „genetikai” kapcsolatban áll egymással.

900 millió évvel ezelőtt Sri Lanka, Madagaszkár és India ugyanahhoz a szuperkontinenshez, Gondwanához tartoztak, ami később két nagy földrésszé és szubkontinensekké vált szét.

• A Himalája képződése 45 -5 millió évvel ezelőtti időszakra esik, amikor India levált a gondwanai őskontinensről, és nagy sebességgel ütközött Ázsiába. Ekkor keletkeztek a földrészen a márványba ékelődött korundok.

Geológiai értelemben: ez egy kontinentális vonatszerencsétlenség volt, hiszen India 2000 kilométernyire rohant bele Közép-Ázsia testébe – illetve a földrész lemeze alá. E földtörténeti pillanat nem csupán a Föld legnagyobb hegységét hozta létre, hanem egy ádáz, rohamos ásványképződést is útjára indított.

Gyakorlatilag ez a két esemény, valamint a pán-afrikai hegységképződés szülte a Földön valaha talált legfinomabb zafírokat és rubinokat.

Volt azonban még egy harmadik kőképződési időszak is, ami 65 millió éve kezdődött, és „alig” 2,5 millió éve fejeződött be.

Zafírt – a legtöbb esetben – mélyen a földfelszín alatt találnak, vannak azonban olyan területek, ahol a felszín sokáig ki van téve az időjárás viszontagságainak, melynek következtében a zafírlelőhelyek feltárulnak. A földön azonban kevés ilyen terület van. Ide tartozik Sri Lanka is. 

Ratnapura és környékének drágakőbányái mind másodlagos hordalékú lerakatok, amelyek évmilliókkal ezelőtt alakultak ki. A környező hegyvidék magmás és átalakuló kőzetei ki voltak téve az erózió hatásainak, melynek következtében a folyók kimosták őket a hegyből, és a környező völgyekben, folyómedrekben rakták le őket. Sri Lanka egyik legnagyobb folyója, a Kalu ganga (Fekete-folyó) az Adam’s Peak (Sri Pada) hegységben ered, és átszeli az egész ratnapurai térséget.

Drágaköveket is rejtő hordaléka eljutott a kisebb folyókba is – ahogy errefelé mindenki tudja: ahol víz van, ott lesz a kő is. Manapság a legtöbb ilyen terület rizsföldként funkcionál, annak smaragdzöldjét törik meg az apró bányák sárgödrei és a melléjük épített pihenőhelyek, a wadik. 

A Serendib ékszerek zafírjainak és korundjainak egy részét is épp egy ilyen rizsföldön, Sunil háza mögött találták. A tökéletes zafírok között – melyek fazettált csiszolással nyerik el ékszerekbe foglalt formáikat –, szép számban találnak kattét, ahogy szingalézül nevezik; olyan korunk kristályokat, amelyek kialakulásuk során valamely környezeti változásnak voltak kitéve. Ennek következtében nem átlátszóak – bár gyakran a legcsodálatosabb színekben pompáznak – fizikai és kémiai tulajdonságaik pedig szinte megegyeznek a zafírokkal és rubinokkal. Megkülönböztetésül ilyenkor gyökér-zafírról és gyökér-rubinról beszélünk.

A gyönyörű Serendib gyökér-rubinok és zafírok a forgalomban lévő kövekhez képest hatalmasak; és legtisztább formájukban szinte megfizethetetlenek lennének. Gyökér-változataik viselése pedig ugyanazzal a szépséggel és energetikai hatásokkal ajándékoznak meg.