A színek, különösen a drágakövekben, a természet örömének megnyilvánulásai – vallotta Erasmus, a németalföldi tudós.

A csodálatos színekben előforduló drágakövek egyidősek a bolygónkkal. Tökéletes kristályszerkezetük rendkívüli nyomáson és hőmérsékleten alakult ki, ennek köszönhetik ragyogásukat, tisztaságukat és elméletileg örökké tartó létüket. Sokan úgy vélik, a drágakövek különböző hatásainak alapja éppen ez a tökéletes belső rendezettség, amely rezonál az emberi idegrendszer intelligenciájával és rendezettségével. Sajátos molekuláris összetételük és kristályrendszerük folytán a drágakövek egyedi módon hatnak ránk, táplálják vagy ellensúlyozzák különböző lelki vonásainkat. A kristályoknak a test elektromágneses mezejére gyakorolt hatásaik alapján tulajdonítanak gyógyító, egyensúlyba hozó erőket.

Marcel Vogel, az IBM tudósa az emberi érzelmek és a kristályok molekuláris szerkezete között fennálló kapcsolatot kutatta. Úgy találta, hogy a kristályok sejtszerű rendezettsége annak megfelelően alakult át, amit abban a pillanatban gondolt. Vogel arra a következtetésre jutott, hogy a kristály reagál a bennünk futó „programra”, és belső rendezettségében visszatükrözi azt –összhangban azzal, amit a ma már széles körben ismert Masaru Emoto professzor kutatásai bizonyítottak a vízről.

A történelem során mindig is használta az ember gyógyításra a drágaköveket, kristályokat és ásványokat. Dr. Fernie: A drágakövek gyógyító ereje című könyve, amely 1913-ban jelent meg, több száz oldalnyi idézetet közöl ősi írásokból a drágakövek és kristályok gyógyerejéről. Könyve bővelkedik az ókori Rómából, a görögöktől, Egyiptomból és Perzsiából, sőt, még távolabbi kultúrákból származó történetekben, melyek beszámolnak arról, hogyan enyhítik a drágakövek a betegségeket és hogyan ellensúlyozzák a gyengeségeket. Fernie professzor maga úgy hitte, hogy a drágakövekben lévő nyomelemek hatnak kedvezően szervezetünkre.

A hajdani papok és tudósok egyaránt úgy tartották, hogy a drágakövek rendelkeznek bizonyos „erényekkel”, melyek az ember javára válhatnak, ha erejüket megfelelően hasznosítják. Az ősi Indiából származó védikus szövegekben is megtalálható a drágakövek eredetének és gyógyító erejének leírása. Hasonlóképpen, az Unani gyógyászat (mely szintén az indiai Ájurvédából eredt, csak hellenista hatásra görög orvoslásként vált ismertté a világban) részletezi a különböző betegségek gyógyítását porrá őrölt drágakövekkel.

A XII. és XIV. század között a keresztény egyház tagjai között is nagy érdeklődés támadt a „lithoterápia” – a drágaköveknek a betegségek gyógyítására történő használatának gyakorlata iránt. A modern botanika és zoológia atyja, a dominikánus szerzetes, Albertus Magnus (Nagy Szent Albert) csupán egy volt a számos komoly tudós közül, akik a lithoterápiát tanulmányozták. 

Ami azt illeti, akkoriban épp hogy a lithoterápia szkeptikusait kiáltották ki eretneknek, s ha valaki nem mutatott megfelelő lelkesedést a lithoterápia dogmája iránt, az az egyházból való kiátkozást kockáztatta. 

Fizikai szerkezetük és kémiai összetételük mellett sokan a kövek különböző színeinek hatását hangsúlyozzák.

A színek valóban ősidők óta rajta vannak a gyógyítás és mágia által használt megfelelések és analógiák listáján, csakúgy, mint a bolygók, az elemek, a formák és a számok, vagy akár a gyógynövények. A színek esetében az utóbbi kétszáz évben a tudomány kissé felzárkózott, igazolva a színek gyógyító képességét, illetve eltérő hatásaikat az emberi testre és elmére.

Asztrológiai sorozatunk fókuszába a Serendib kollekcióban megtalálható drágaköveknek az emberi pszichére gyakorolt hatásait helyeztük, hogy ezzel is hozzájárulhassunk közös utunkon való előrejutásunkhoz a tudatosság felé.